Két hónapja kezdtem egy cégnél, ahol sok régi kollégám dolgozik. Jól is éreztem magam, míg egy balszerencsés mozdulat miatt, bordaközi ideg becsípődésem lett, aminek a történetét már megírtam. Mivel az orvosok jól rám ijesztettek, bementem táppénz alatt a cégbe és átkértem magam ponyvás autóra, hosszútávon jobb lesz számomra olyanon dolgozni, amit már megszoktam.
Még táppénzen voltam, amikor váratlanul kaptam egy telefont (egy pénteki napon), hogy sürgősen fuvarba kellene menni. Úgy is ki akartam magam irati, meg hát ne mondják, azt hogy nem megfelelő a munkához való hozzáállásom, próbaidő alatt.
Bementem a cégbe hogy megcsinálom a fuvart , utólag derült ki az autó javításra volt leadva , önindítós és a pótkocsi is műhelyre várt. Ennek ellenére a fuvar végül is meg lett oldva.
Következő autó amire ráültettek , éppen akkor mondtak fel a kollégának ( ezt nem kommentálom). A lényeg, életembe nem láttam ilyen belül "lelakott" szétszakad autót nemzetközi fuvarozásban, a pót már meg volt rakva, az is úgy volt be…….. a sorba. Az elküldött kolléga miatt , már sötétben akasztottam össze és folytattam a pótkocsin világítás szereléssel.
Sürgettek hogy Pozsonyban éjjel leszednek várják az árut. Lényeg éjjel egykor ott voltam a cégnél , ahol közölték velem , majd reggel nyolckor foglalkoznak lerakással, akkor kezdődik a műszak. Függöny elhúz a cég előtt, azon már meg se lepődtem, hogy az autót nem lehet bezárni, meg a kályhát ki-be kapcsolgatva, kell működtetni.
Lerakodás után felhívtam az egyik vezénylőt, a telefont felvették, de három percen keresztül csak a vezénylők veszekedését hallottam a telefonban. Tíz perc múlva újra telefonáltam, majd közölték hogy, vették. Négy óra elteltével kaptam egy sms-t. Egy szlovák kollégát kérdeztem meg nem e ismeri ezt a céget, a kolléga mondja az sms szlovákul van, és azt jelenti Duslo Sala irodaház. Újabb telefon, hogy valami pontos cím kellene, a válasz: ezt kaptam én is egy kis falu Galánta mellet, majd megkérdezed , van navigációd, és letette a telefont. Hát jó, ha kis falu, akkor nem gond. A kis falu egy jókora kis városka volt, tele teherautóval behajtani tilos táblával. Arra mentem Salán amerre a táblák engedtek, majd egy benzinkúton segítettek, hogy jó felé megyek, csak ez még Sala után van ahol rakodnom kell egy nagy műtrágya gyárban. A feledat megoldva a gyárnál több magyar kollégával találkoztam ahol egymásnak segítettünk a rakodásnál. Én most voltam itt először nekem is jól jött a többi kolléga segítsége hogy hogyan folyik itt a rakodás menete. Hazafelé kaptam diszpót (24 tonna műtrágya) Rátótra, örültem hogy, hazáig bele férek a vezetési időbe, otthon kitudom venni a kilenc órás pihenőt. Este megálltam a telepen és haza mentem. Reggel a telepen megkérdeztem mi várható, mert a pótkocsin a világítást meg kellene javítani rendesen, a „traktor” pedig műszakis és a váltója (EPS váltó) nem megfelelően működik, önállósítja magát, kiteszi visszakapcsoláskor üresbe. Válasz: várjak majd egy jó óra múlva közlik nincs szabad szerelő, lerakodás után Szentgotthárdon rakodjak meg Németországba, mivel Ausztriában ünnep van, a határon várjam ki, és éjjel induljak meg.
Ezzel a fuvarral nincs is gond, az se probléma hogy kint ragadok németbe hétvégére, annak ellenére, hogy a hét elejét eltököltette. Ilyen szerelvénnyel az osztrák vagy a német rendőr egyszerre kivesz a sorból, következmény javítás büntetés zsebből, az autó állapotáról a pilóta szemszögéből az már csak másodlagos.
Az volt a benyomásom hogy szándékosan hoztak ilyen helyzetbe, valószínűleg azért mert, próbaidő alatt táppénzen voltam. ( Hol ott lehetséges ( az orvos szerint ) hogy a borda repedést és az ideg becsípődést munka közben szereztem, amikor a az autószállító kamion felső szintjén lévő személyautóba bepréseltem magam hogy letudjak vele járni, mivel más trauma az utóbbi időben nem ért.)
A lényeg mérlegeltem és úgy láttam a helyzetem nem fog változni, és visszamentem az irodába felmondani. Úgy vettem észre, hogy ezt várták is. Van annyi önkritikám, hogy mindig a legjobb tudásom szerint és pontosan végeztem a munkám, nem volt velem probléma. Az autókra mindig vigyáztam, kívül-belül, ezt igazolja a balesetmentes vezetésem is. Az hogy táppénzre kellet mennem, annak ellenére, hogy nem vagyok egy beteges fajta, ez egy szerencsétlen véletlen. Az hogy bánt a dolog, igen . A szerencsém az, hogy nincs rossz hírem a szakmában, és még aznap találtam munkát. Akinek van erről véleménye nyugodtan írja meg, vagy fűzze hozzá.
